temppsd2.jpg

Presbiterek

Bagdi Elek

Bagdi Elek Istenfélő református családban születtem 1941. március 28-án Debrecenben.

Egy nővérem van, akivel mindmáig a legbensőségesebb kapcsolatban vagyunk feleségemmel együtt.

Szüleim hitben, szeretetben neveltek bennünket, ami máig is él bennünk. Édesanyám kántorként szolgált fiatalkorában. A házunkban lévő harmóniummal, sok szép énekkel dicsértük az Urat.

1953-ban konfirmáltam. 1959-ben érettségiztem. Szakmát tanultam, és mint varrógépműszerész dolgoztam nyugdíjazásomig.

Három gyermekünk és négy unokánk van.

Feleségem Gyulai Klára. Szívesen részt veszünk az egyházunknál reánk bízott feladatokban.

Az énekkarunknak tagja vagyok.



Bancsi Zsolt György

Bancsi Zsolt György 1982. január 31-én születtem Debrecenben. A keresztségben 1989 tavaszán a Debrecen-Szabadságtelepi Egyházközségben részesültem, és itt is konfirmáltam 1995-ben. Tanulmányaimat Budapesten végeztem, ahol repülőgépész technikusnak tanultam. Ezután a Légimentőknél sikerült elhelyezkednem.

Amíg tanulmányaimat végeztem, sajnos nemcsak szülővárosomtól voltam távol, de az Istentől is. Néhány évvel ezelőtt nagymamám temetését követően, hosszú idő után ismét átléptem gyülekezetünk templomának küszöbét. A prédikáció során éreztem először, hogy én valójában ide tartozom. Úgy éreztem, hogy Isten hazavárja tékozló gyermekét. Az Úr hamar pótolta számomra, amiről én megfeledkeztem, és visszakaptam tőle, amit évek során eltékozoltam. Ettől kezdve vagyok tagja a gyülekezet szolgáló közösségének. 2016-ban itt kötöttem házasságot feleségemmel, aki szintén gyülekezetünk tagja.

Presbiteri jelölésemet nagy megtiszteltetésnek érzem. Megválasztásom esetén a tisztséget Istentől kért bölcsességgel és a Szentlélek vezetésével kívánom – az Uram számára kedves módon – betölteni.



Csontos Sándor

Csontos Sándor 1972. október 04-én születtem. Egy kis bihari faluban, Csökmőn nőttem fel kimondhatatlan nagy szeretetben és békességben egy egyszerű paraszti családban negyedik fiúgyermekként. A középiskolában erdésztechnikusként végeztem, majd környezetgazdálkodás szakirányon agrármérnöki diplomát szereztem. Jelenleg a munkámhoz kapcsolódóan a Nyíregyházi Egyetem közlekedésmérnök szakos levelezős hallgatója vagyok.

A mi Urunk, Jézus Krisztus – ma már pontosan tudom – mindvégig részese volt életemnek, egyengette utamat, de ezt gyermekként, tinédzserként, sőt fiatal felnőttként sem ismertem fel. Pedig Ő kitartóan próbálkozott, végtelen kegyelméből újra és újra lehajolt hozzám, és szeretettel, de határozottan mutatta az irányt a fény felé.

Az Úr 1997-ben adta Ildikót társul mellém, azóta vezérli a közös életünket. A Széchenyi kerti gyülekezetben 1998. március 1-én együtt keresztelkedtünk meg, és itt kértük az Úr áldását házasságunkra, amit Isten két fiúgyermekkel áldott meg. Bence a Kossuth Lajos Gimnázium diákja. Levente a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanulója, ahol az Úr 2016-tól az Iskolaszék elnöki feladatait bízta rám.

2008-ban a város keleti részére költöztünk, és 2010-ben Isten elvezetett minket a szabadságtelepi gyülekezetbe. Itt hétről hétre erősödtünk hitben és hónapról hónapra éreztük, hogy ide tartozunk. Bence már ebben a gyülekezetben konfirmált. Dicsőség Istennek a gyülekezeti alkalmakon kapott igékért, melyek iránymutatásként vezetik mai napig életünket.

Presbiteri jelölésem nagy megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas felelősség is. Hiszem, hogy Isten szent lelke segítségével a gyülekezetünk épülését szolgálhatom családommal együtt. Köszönöm a gyülekezet bizalmát.

„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.” (1Péter 4,10)



Csorvási Dezső

Csorvási Dezső 1948. november 13-án születtem Toldon református családban. Nagyon hamar gondnoki tisztséget kaptam a toldi gyülekezetben. Isten igéje sem tanácsolja fiatalon ezt a tisztséget. Főleg újjászületés nélkül. Építőiparban dolgoztam, korán vállalkozó lettem több alkalmazottal.

1970-ben házasságot közöttünk, Isten egy leánygyermekkel és két unokával áldott meg. Többször építkeztünk családi házat, kis határ menti panziót. Munkámon sokszor megtapasztaltam Isten vezetését, áldását.

Belefáradtam a kettős életbe. Egyre jobban kerestem Isten közelségét. Jártam csendes napokra, 1980 májusában elfogadtam Jézus Krisztust személyes megváltómnak. Így az életem teljesen más értelmet nyert. Mindig kerestem az idős, bölcs, hithű testvérek közelségét. Az Úr megáldott nagyon sok ilyen kedves testvérrel. Közülük sokan már az Úrnál vannak. De vannak fiatalok is, igát viseltek, máig szilárdan állnak az Úr útján. Felsorolás nélkül megemlítem cigány testvéreimet, határon innen és túl, akikre felnézek. Köszönöm az Úrnak, hogy általuk gazdagított és formált.

Olvasott könyveim: BIBLIA, később Cseri Kálmán, Dr. Joó Sándor, Trausch Liza megjelent könyveik, igemagyarázataik. Külföldi szerzőktől főleg Spurgeon tanításai. 2005-ben beköltöztünk Debrecenbe, gyermekeinek közelébe. Napirendünkben fontosak a szabadságtelepi gyülekezet alkalmai, ahol lelkünk épülésére mindig kapunk erősítést, feddést, vigasztalást és új látásokat.

Köszönjük az Úrnak, hogy ilyen sok jóval megáldott bennünket. Köszönjük a gyülekezetnek szeretetét és bizalmát.



Deák Gábor

Deák Gábor Vámospércsen születtem 1947. szeptember 29-én egy gazdálkodó család harmadik gyermekeként. Iskolámat Vámospércsen és Debrecenben a Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem. Később földügyi szakvizsgát, felsőfokú áruforgalmi és munkaügyi végzettséget szereztem. Földhivatalnál dolgoztam 13 évet, majd a Vámospércs és Vidéke ÁFÉSZ-nél illetve jogutódjánál a Hajdú- Coop Zrt.-nél 30 évet.

2009 óta nyugdíjas vagyok.

1972-ben kötöttünk házasságot feleségemmel, Papp Erzsébettel, aki nyugdíjas pedagógus. Házasságunkat két gyermekkel áldotta meg az Isten; Gábor, aki középiskolai tanár, Ágnes pedig közgazdász.

Az Istennel való kapcsolatomat a családi ház meghatározta. Szüleim, nagyszüleim, rokonaim hívő, templomba járóemberek voltak. Így nekem természetes volt, hogy az akkori kommunista érában a tiltások ellenére is 1961-ben konfirmáltam áldott emlékű Nagy Károly Nagytiszteletű Úr szolgálata idején.

Feleségem is Istenfélő családból származik, ezért házasságunkra Isten áldását kértük, amelyet az akkori viszonyok miatt csak titokban tehettünk meg, a Csapókerti Református Gyülekezet templomában. Gyermekeinket is ugyanitt kereszteltettük meg. 1982-ben költöztünk Debrecenbe, bekapcsolódtunk a Debrecen-Szabadságtelep Református Egyházközség gyülekezeti életébe. Gyermekeink már itt konfirmáltak, de már nem titokban.

Néhány év múlva presbiter lettem, majd 2009-től az egyházközség gondnoki feladatait látom el. További életem alakulásához és gondnoki teendőim ellátásához Isten éltető és megtartó kegyelmét kérem.



Guti Imre

Guti Imre Debrecenben, 1947.08.26-án születtem, református szülők negyedik gyermekeként. Apai Nagymamámmal, szüleimmel és testvéreimmel a Verestemplom gyülekezetébe tartoztunk és hallgattuk Isten Igéjét. 1957-ben ebben a templomban konfirmáltam.

1970-ben a debreceni református Nagytemplomban kötöttünk házasságot feleségemmel. Házasságunkat a mindenható Isten megáldotta két gyermekkel és három unokával.

1986 óta a Debrecen-Szabadságtelepi Egyházközséghez tartozunk, ahol aktívan részt veszek a gyülekezeti élet munkáiban.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2011. március 10-én a gyülekezet tagjai presbiternek jelöltek és választottak. Tiszta szívből köszönöm a testvérektől kapott bizalmat. Isten segítségét kérve hittel, szeretettel szeretném szolgálni egyházközségünket.



Kiss Béla

Kiss Béla 1956-ban születtem Berettyóújfaluban. Egy bihari kis faluban, Szerep községben neveltek református hitű szüleim, édesapám haláláig presbiterként szolgálta Isten ügyeit. Szüleim hitének megfelelően a helyi egyházközségben kereszteltek meg illetve itt konfirmáltam.

Az Egyetem elvégzése után megnősültem, feleségem tanárnő, két leánygyermekünk is befejezte felsőfokú tanulmányait. Közgazdasági szakterületen, több munkahelyen is dolgoztam főleg főkönyvelői munkakörben.

Közel három évtizede tartozom a Debrecen-Szabadságtelepi Egyházközséghez, több cikluson keresztül presbiternek választottak. Jelenleg a Pénzügyi Bizottság vezetője vagyok. Célom a gyülekezet lelkipásztorát segíteni az aktuális gazdasági ügyek intézésében, az éves beszámolók összeállításában és nem utolsósorban pályázatok készítésében.

Mindezt a gyülekezet épülésére és gyarapodására és nem utolsó sorban Isten dicsőségére. Meggyőződésem, hogy a presbiteri munka lényege az alázat, a szolgálat és a felelősség.

Kinek a templom kegyelem háza,
otthon van benne maga, családja
bár mindenütt az úrra figyel,
az a presbiter.



Pető Károly

Pető Károly 1942. szeptember 21-én születtem a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mátyus községben öt gyermeket nevelő szülők harmadik gyermekeként. Szüleink református hit szerint, szeretetben neveltek bennünket. Nagytiszteletű Horváth Ferenc esperes úr keresztelt meg, majd 1954-ben konfirmációi vizsgát tettem.

Ebben a kis faluban, a Tisza közelében korán megtapasztaltam az egymásra való odafigyelés, az önzetlen segítség fontosságát. Az 1948-as árvíz idején az itt élő emberek egy nagy családként fogtak össze, segítették egymást. Ez a megrázó, de mégis szívet-lelket simogató élmény kitörölhetetlenül ivódott a gyermeki elmémbe. Ezért is szeretek segíteni ott, ahol tudok, erőmhöz és tudásomhoz mérten.

Vezérelve a Pál apostol Galatákhoz írt levelétől: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6,9-10)



Pótor Zsolt

Pótor Zsolt 1974-ben születtem. Nagyszüleim, szüleim nyírábrányiak. Gyermekkoromban költöztünk Debrecenbe.

Négy gyermek édesapja vagyok; Krisztina, Zsanett, Zsófia, Zsombor, akik a gyülekezet gyermek és ifjúsági csoportjainak aktív tagjai. Feleségemmel, Krisztinával ebben a gyülekezetben kötöttünk házasságot, gyermekeinket itt kereszteltettük meg. Életemben a legnagyobb szerepet a családom tölti ki. Ezzel kapcsolatban Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gondolatait idézem: „Egy férfinek az asztalfőn van a helye a családja körében, és jól esik, ha látja, hogy ez a család szép, tiszta, rendezett, boldog és örömteli hangulatú. A férfi számára az igazi önmegvalósítás a család. Szebbet alkotni, mint egy élő, halhatatlan lelkű gyermek, azt hiszem, nem lehet”.

2011-ben a gyülekezet presbiterré választott. Isten segítségét kérve hittel, szeretettel igyekeztem az ezzel járó feladatokat, szolgálatokat ellátni. Ez idő alatt igaz barátokra, hitbéli testvérekre, nagy családra találtam. Mostanra értettem meg, hogy konfirmálásomkor szereztetett igém mit is jelent számomra:

„Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzák az igaz.” (Zsolt 55,23)

Megköszönve a testvérek belém vetett bizalmát, az Isten segítő erejét kérem, hogy továbbra is a gyülekezet épülését szolgálhassam.



Rácz Csaba

Rácz Csaba Rácz Csaba vagyok, 1975-ben születtem református család második gyermekeként Mátészalkán.

1988-ban konfirmáltam a Mátészalkai Református Egyházközségben Bartha Béla református lelkész ideje alatt.

A szabadságtelepi gyülekezetnek 2011 óta aktív tagja vagyok. Két évvel később a gyülekezet presbitériuma egyházfivá választott. Nagyon fontossá vált számomra a hitbeli elkötelezettség, de a megválasztásom után nem csak a lelki tisztaságra és hitbeli növekedésre igyekszem hangsúlyt fektetni az életemben, hanem templomunk környezetének rendezettségére és szépségére egyaránt.

Feleségemet Rácz Mónikának hívják. Házasságkötésünkre itt ebben a templomban kértük Isten áldását. Házasságunkat a mindenható Isten egy gyönyörű fiúgyermekkel, Tomikával ajándékozta meg, aki már óvodáskorúvá cseperedett.

Presbiterré való jelölésem hiszem, hogy elsősorban nem emberi akarat, hanem az Úristen döntése. Ezért az elhívásért hálával tartozom, és igyekszem a Tőle kapott képességeimmel a gyülekezet épülését és Isten dicsőségét szolgálni.

Úgy gondolom, hogy a gyülekezeti beruházásoknál szakmai tudásommal és tapasztalataimmal segíteni tudom majd egyházközségünk épülését. Mindazonáltal tudom és a zsoltáríróval együtt vallom: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők”! (Zsolt 127,1)



Széles Zoltán

Széles Zoltán Széles Zoltán vagyok, Debrecenben születtem 1963. szeptember 01-én.

Szakmám kertésztechnikus, jelenleg is ilyen irányú tevékenységet végzek feleségemmel, akivel 1985-ben ismerkedtünk meg, és 1987-ben fogadtunk egymásnak örök hűséget Isten előtt. Két gyermekkel ajándékozott meg bennünket az Úr, egy leánygyermekkel és egy fiúgyermekkel. 2015-ben megszületett első leány unokánk.

Hitéletem gyermekkorban kezdődött szüleim által, de nem gyakoroltam. Az Úr felnőtt koromban szólított meg, és így jutottunk el feleségemmel a debreceni kistemplomi gyülekezetbe, ahol 2008. május 25-én konfirmáltam, és így közelebb kerültem Istenhez, az Igéhez és a bibliához.

Az Úr szentlelke vezérelt bennünket 2012-ben a szabadságtelepi református templomba, ahová azóta rendszeresen járunk az alkalmakra, ahol az igehirdetések, és a gyülekezet közössége által hitünk tovább erősödött Jézus Krisztusban. Nagy megtiszteltetés számomra a presbiteri tisztségre való jelölés. Szolgálatommal a gyülekezettel és a Jézus Krisztussal való közösséget szeretném erősíteni. Erre a szolgálatra kérem az Úr segítségét konfirmációs igémmel: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” (1Kor 1,9)

Hittel hiszem és vallom, hogy „Soli deo Gloria, azaz Egyedül Istené a dicsőség.”



Szutor Gábor

Szutor Gábor Vámospércsen születtem 1946-ban. Szüleimmel, testvéreimmel Vámospércsen éltem, itt jártam az általános iskolát.

1962-ben kerültem Debrecenbe, azóta itt lakom. Négy gyermek édesapja, nyolc unoka nagypapája vagyok. Mezőgazdasági technikumot végeztem. A Nagyüzemi Mezőgazdaságban dolgoztam vezetőként.

Mivel szüleim istenfélő és templomba járó emberek voltak, én is már gyermekségemtől fogva járok templomba. 1959-ben tettem konfirmációi vizsgát és fogadalmat.

Évek óta a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközséghez tartozom, itt vagyok gyülekezeti tag. 2011. évben presbiterré választottak.



Szutor Zoltán

Szutor Zoltán Debrecenben születtem 1957-ben, református családban. Kisgyermek koromban megkereszteltek, de csak felnőttként, 2004-ben erősítettem meg Istenhez való tartozásomat a konfirmáció által.

Az alapdiplomám szerint gépészmérnök vagyok, felsőfokú tanulmányaim és a katonaévek kivételével mindig szülővárosomban életem.

Feleségemmel három gyermeket neveltünk, nevelünk. András fiunk révén már van két fiú és egy kislány unokánk, Mariann lányunk pedig egy kisfiú unokával ajándékozott meg minket. Gábor fiunk most nyolcadikos a „Kisrefiben”.

Nagyvállatoknál dolgoztam több mint két évtizedet, majd 2006-ban saját céget alapítottunk – a Naptechnika Kft-t – ahol ügyvezetőként dolgozom. A megújuló energiák hasznosításával, elterjesztésével foglalkozom, melyet nagyon jó érzéssel tudok végezni, hiszen végre igazán jó célért dolgozhatok.

Gábor fiunk viszonylag idős korunkban történt érkezését Isten ajándékaként éltem meg, és innentől nem volt kérdés számomra többé, hogy hová tartozom. Korábban a Nagyerdői gyülekezetbe jártunk, talán 2007-ben „tévedtünk be” a Szabadságtelep gyönyörű templomába, és azonnal éreztük, hogy ide tartozunk. A gyülekezet bizalmából az elmúlt hat évben presbiteri tisztséget láthattam el közösségünkben. Jó érzéssel tölt el, hogy így valamivel többet tehettem a közös célok eléréséért, a gyülekezet épüléséért.

Jelen választáskor a presbiteri jelöltséget megtiszteltetésnek éreztem, ezért ismét elfogadtam a jelöltséget. Ha ismét bizalmat kapok a testvérektől, akkor Isten segítségében bízva a tisztséget próbálom továbbra is alázattal és szorgalommal ellátni. Lelkem szerint minden nap arra törekszem, hogy jelen világban – ahol sajnos a pénz uralma egyre jobban érezhető és érzékelhető – a szeretet értékét, erejét és fontosságát éreztessem mindenkivel, akivel kapcsolatba kerülök, hiszen a szeretet Isten – az Isten szeretet. Hiszek abban, hogy nincsen ennél fontosabb.



Tasi Imréné Kiss Erzsébet Emma

Tasi Imréné Kiss Erzsébet Emma Református családban születtem 1940. augusztus 05-én, Vámospércsen. Szüleim templomba járó emberek voltak. Heten voltunk testvérek, mindannyian együtt jártunk a gyülekezetbe.

Édesapám gondnok volt a nyírmártonfalvai református gyülekezetben. 1954-ben konfirmáltam a nyírmártonfalvai református templomban.

1960-ban keltünk egybe férjemmel, Tasi Imrével. A mindenható Isten két gyermekkel és négy unokával áldott meg.

1974 óta vagyok tagja a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközségnek. Tőlem telhetően segítek a gyülekezeti programokban. 2011-ben pótpresbiterré, majd presbiterré választottak. Továbbra is szeretném szolgálni az Urat ebben a gyülekezetben.



Tóth István Vince

Tóth István Vince 1945. augusztus 17-én egy dél-nyírségi kis faluban születtem, református szülők első gyermekeként. Szüleim hitben és nagy szeretetben neveltek. Apai nagyapám a helyi gyülekezet presbiter – gondnoka volt. Itt tettem konfirmációs vizsgát is.

1964-ben a debreceni Tóth Árpád Gimnázium erdész szakos tanulója lettem. Majd később Mátrafüreden szereztem erdésztechnikusi képesítést. Sorkatonai szolgálatom után, egy útépítő vállalatnál helyezkedtem el, ahol szakmai fejlődést figyelembe véve egy budapesti műszaki főiskolába nyertem felvételt út-hídépítési szakra. 1974-ben szereztem oklevelet. Geodéta, majd később építésvezetőként dolgoztam.

1972-ben kötöttem házasságot. Házasságunkat két lány gyermekkel áldotta meg Isten. Ők ma is a gyülekezetünk aktív tagja.

2009 évi nyugdíjba vonulásomtól, a mai napig erdészeti tevékenységet végzek. Erdőgazdálkodók, birtokosság, erdészeti szakirányítását végzem.

2011 évben nagy fordulópont volt az életemben. Szervezetemet „gyilkos kór” támadta meg. De Istenbe vetett hitem, és imádságom 20 hónapig tartó ádáz harc az életért meghozta gyümölcsét: „… és életben tartott engem az Úr.” (Józsué 14,10)

Hálás szívvel köszönöm a gyülekezetnek az irántam tanúsított aggódását és imádságát.

A Szabadságtelepi gyülekezetnek 1985-től vagyok tagja és presbiteri tisztségem második ciklusát töltöm.

Az építési bizottság tagjaként sokat dolgozom, fáradozom, hogy gyülekezetünk épülését, szépítését, gyarapodását előbbre vigyem (díszvilágítás, kamera, riasztó rendszer kiépítése).

Bemutatkozásomat Józsué könyvéből vett igével fejezném be, amely számomra újabb presbiteri megmérettetés alapigéje, útmutatója.

„Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1,7)



Tripsó Tibor

Tripsó Tibor Tripsó Tibor vagyok, 1972. augusztus 12-én láttam meg a napvilágot Debrecenben, református, hitét nem gyakorló család második fiúgyermekeként. Konyár községben kereszteltek meg, ott is nőttem fel szeretetben.

Középiskolai tanulmányaimat Debrecenben végeztem el, és közel 25 éve debreceni lakos vagyok, hét éve ingatlan értékesítőként dolgozom. Tinédzser koromtól kezdve éltem a hitetlenek nagyvilági életét, még azt is szégyellve, hogy meg vagyok keresztelve. Kipróbáltam sokféle munkát, sokféle bulit és sokféle világi hülyeséget, de nem találtam a helyem, valami mégis mindig hiányzott.

Krisztusi korba lépve, a harmincharmadik születésnapomon ismertem meg Hegedüs Henriettát, akivel megtérésünk után 2016. május 07-én a szabadságtelepi református templomban Isten áldását kértük a közös életünkre. Két gyermekünk van: Bence 20 éves egyetemista, és Panna 10 éves kisiskolás, akik 2014-ben Pünkösdkor lettek megkeresztelve a Konyári Református Templomban. A szeretett otthonunk 2006 óta Debrecen- Apafán van, természet közeli helyen, ahol sok állat és növény környezetében élünk boldogan. Ebben a kedves otthonban történt, 2014. október 05-én reggel, hogy ébredésem után egy olyan ébredés következett, ami egy ember életében egyszer van, kinek előbb, kinek utóbb, sajnos van, akinek soha. Szóltam a családomnak, hogy öltözzenek, templomba megyünk. Néztek rám furcsán, de egyáltalán nem tiltakoztak. A kérdésük csak az volt, hogy hová menjünk? Istennek hála, egyből a Szabadságtelepi Református Templomba vezérelt bennünket az Úr, ahol már az első Istentisztelet alkalmával megértettem, mi volt az a hiány, mi volt az az űr a lelkemben, amit mindenféle dologgal próbáltam betölteni fiatal korom óta, de semmi nem illett bele, mert ez az űr csak Krisztussal tölthető be, már tudom. Alig vártam a következő vasárnapot, hogy ismét hallhassam az élő igét, és azóta is minden alkalomra vágyakozva megyek Isten igéjét hallgatni, befogadni, hazavinni, és megcselekedni. Ebben a gyülekezetben konfirmáltunk feleségemmel közösen, Nagy Gábor tiszteletes úr felkészítésével, akinek nagyon sokat köszönhetünk az élő hitre jutásunk útján. Áldja meg az élő Isten!

Köszönöm a kedves gyülekezetnek, hogy a presbiteri választások alkalmával én is jelöltként szerepelhetek. Ha Isten is úgy akarja, hogy megválasztanak, ígérem és fogadom, hogy nem láthatatlan presbiter leszek, akit a gyülekezet is alig ismer, nem a titulus miatt vállalom a tisztséget, hogy legyek valaki, hanem hogy a gyülekezetünk aprajának-nagyjának, Nagy Gábor lelkipásztorunknak, gyülekezetünk tisztviselőinek mindenben segítségére legyek, de legfőbb feladatomnak az evangélium továbbadását, az örömhír terjesztését tartom. Legfőbb vágyam pedig az, hogy minél jobban meg tudjak felelni a mi kegyelmes Istenünknek.

„Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”(1Péter 4,11)



Pótpresbiterek

Dóczy Alpár

Dóczy Alpár 1974-ben születtem Debrecenben. Régi református családból származom. Nagymamám és keresztszüleim jóvoltából ismertem meg a Bibliát és rajta keresztül Istent.

1986-ban tettem konfirmációs fogadalmat a szabadságtelepi református gyülekezet előtt. 2007-ben a szabadságtelepi református templomban kértem Isten áldását házasságkötésemre. Az általános és szakiskolai (bútorasztalos), valamint a középiskolai (Medgyessy Ferenc Gimnázium) tanulmányaimat is Debrecenben végeztem. Érettségi után festő, majd grafikus szakon végeztem volt középiskolámban.

Immáron 17 éve annak, hogy a NDK (Nehezen Definiálható Közösség) elnökeként munkálkodom. 2011-től presbitere voltam a gyülekezetnek.



Hajdu Jánosné

Hajdu Jánosné Hajdu Jánosné, született Szabó Erzsébet vagyok. 1952. augusztus 04-én születtem Nyírbátorban. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Őr községben éltünk, ott kereszteltek, ott is konfirmáltam. Ápolónőnek tanultam, a Kenézy kórházból kerültem 2002-ben rokkant állományba. Körülbelül négy évvel ezelőtt kerültem a gyülekezetbe, előtte a Debrecen-Széchenyi kerti gyülekezetbe jártam, mivel akkor azon a városrészen laktunk.

Az Úr Jézust ebben az egyházközségben fogadtam el személyes Megváltómnak a hallott igehirdetések és a Szentlélek munkája által. Gondviselő Istenünk kegyelmét és szeretetét mindig megtapasztaltam a próbák során is egész életemben. A bibliai Zákeus történetén keresztül szólított meg az Úr.

Hálás vagyok Teremtőmnek megváltó, megtartó kegyelméért, szeretetéért. Kérem, hogy segítsen meg a szolgálatvégzésben is, hogy az Ő dicsőségére végezhessem azt!

„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.” (Zsolt 11,7)



Pamli Pálné

Pamli Pálné 1950-ben születtem Mezőberényben (Békés megye). Felmenőim a Felvidékről áttelepített magyarok voltak. Szüleim, nagyszüleim templomba járó, Istent félő emberek lévén engem is úgy neveltek. Édesanyám után reformátusnak kereszteltek, de egyik vasárnap a református, másik vasárnap a katolikus templomba vittek szüleim.

Nagyon szerettem templomba járni mindaddig, amíg 11 éves koromban édesapámat el nem veszítettem. Ekkor veszekedtem Istennel, hogy miért vette el.

Immár 50 évvel ezelőtt konfirmáltam. Konfirmációi igém: „Mert megpróbáltál minket Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt” (Zsolt 66,10). Isten megpróbált, voltak nehézségek az életemben, de megsegített és visszavárt, ahogy a tékozló fiút az apja. 1969-ben kötöttem házasságot férjemmel, Pamli Pállal.

A Szabadságtelepre 1978-ban költöztünk. Édesanyám halálakor, 1992-ben léptem be először a templomunkba. Isten kegyelméből 2002-ben eljuthattam Biatorbágyra egy csendeshétre, ahol átadtam életemet megváltó Krisztusomnak. A magabiztos kőszív helyett érzéki szívet kaptam, mely vágyik minél jobban megismerni szabadító Istenemet. Szeretnék engedelmes lelkű, szolgáló gyermeke lenni továbbra is.



Pándy Árpád

Pándy Árpád 1980-ban születtem a felvidéki Tőketerebesen. Református lelkészcsaládból származom, édesapám mellett nagyapám, keresztanyám is lelkipásztorként szolgált. Felvidékről akkor kerültem Magyarországra, mikor tizenévesen a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában kezdtem meg a tanulmányaimat. Patakról egyetemre Debrecenbe felvételiztem. Itt végeztem programtervező matematikusként, és az egyetemi évek óta programozóként dolgozom.

A szabadságtelepi gyülekezetbe akkor kezdtünk családommal járni, amikor a környékre költöztünk 2011-ben akkor még két kislánnyal. Azóta született egy harmadik lányunk és januárra várjuk a kisfiúnkat. Az elmúlt évben távolabbra költöztünk, de feleségemmel úgy döntöttünk, hogy továbbra is a szabadságtelepi gyülekezetben maradunk, ennek a gyülekezetnek az életében és építésében kívánunk részt venni.



Tarcsai Katalin

Tarcsai Katalin 1973-ban születtem Debrecenben, munkás paraszti családban. Gyermekkorom legszebb emlékei mind a magyar tanyavilághoz és a nagy pusztához kötnek. Meghatározó élményem a békesség, a nyugalom; az ember és a természet harmóniája; az áldozatos munka, amellyel az ember műveli a földet, majd hálával telve néz végig a munkáján.

Talán épp ezek az egyszerű szavakkal meg nem fogalmazható hatások miatt kerültem közelebb a zene világához, egy olyan világhoz, amelyben kifejezésre juthatnak lelki mélységeink. Zenei szakképzésben indult az életem, végül mégis a kereskedelem és az ingatlanipar területén éltem mindennapjaimat.

1994-ben férjhez mentem, majd néhány év után Isten meg is ajándékozott minket két gyönyörű gyermekkel, Klaudiával és Leventével, akikért végtelenül hálás vagyok. 2007-ben, már 3 évi különélés után elváltam.

Istenkapcsolatomat egész életem során töretlen hittel éltem meg, ajándékait felismertem életemben, de Jézushoz való viszonyomat csak ebbe a gyülekezetbe érkezésem időszakában kezdtem feltárni, felismerni. Átadtam az életem az Úrnak, aki új szívet és új életet adott nekem. 2013 óta vagyok tagja a szabadságtelepi gyülekezetnek, és bizakodom abban, hogy az Úrtól kapott feladatokat jó szolgálóként végzem, és szolgálataim az Úr dicsőségét hirdetik!

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)



Alkalmak

Heti rendszeres alkalmak:

Vasárnap
9:30 Imaközösség
10:00 Istentisztelet
10:00 Gyermek istentisztelet
11:45-13:00 Konfirmáció felkészítő
15:00-16:00 Ifjúsági bibliaóra
17:00 Istentisztelet

Kedd
17:30-18:30 Énekkari próba
19:00-20:15 Felnőtt konfirmációi felkészítő

Csütörtök
17:00-18:30 Felnőtt bibliaóra

Péntek
18:00-20:00 30+ bibliaóra

Szombat
10:00-11:00 Hittanóra

 
Havi rendszeres alkalmak:

Minden hónap első szerdáján
18:00-19:30 Presbiteri bibliaóra

Minden hónap utolsó péntekén
17:00-18:00 Kátémagyarázatos bibliaóra

Minden hónap első szombatján
10:00-13:00 Gyermekklub

Minden hónap utolsó szombatján
16:00-18:30 Keresztyén filmvetítés

 

Napi Ige

Ez 40,48–41,26

„ A bejárat hat könyök széles volt, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök hosszúak voltak.”

Tovább

Elérhetőségek

Cím: 4034 Debrecen, Komáromi Csipkés György tér 5.

Telefon: 52/ 787-134

Email: debrecen-szabadsag.telep@ reformatus.hu

Hivatali idő: Keddtől- Péntekig de. 9.00-tól 12.00-ig.

Károlyi a Bibliafordító

Középkori templomok útja