temppsd2.jpg

Aktuális programok

március 21. csütörtök 18:00 Felnőtt Bibliaóra

március 22. péntek 18:00 30+ bibliaóra

NAGY GÁBOR
Sola Scriptura elv

A „Sola Scriptura” elv a közös evangéliumi hagyomány része, amit a történészek formai alapelvnek neveznek a protestáns reformációban. Ez az elképzelés megjelent Luthernek a wormsi gyűlésen mondott híres nyilatkozatában is, ahol azt kérték tőle, vonja vissza tanítását. Luther erre így válaszolt:

„Hacsak meg nem győznek engem a Szentírás bizonyságaival vagy világos okokkal [testimoniis scripturarum aut ratione evidente] – mert sem a pápának, sem a zsinatoknak egymagukban nem hiszek, mert bizonyos, hogy többször tévedtek és egymásnak ellentmondottak –, kötve vagyok a Szentírásnak általam idézett igéiben és az Isten igéjébe vetett bizalmamban, és visszavonni sem nem tudok, de nem is akarok semmit, mert sem nem bátorságos, sem nem tanácsos dolog a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen. Ámen.”(Luther, Martin: Werke. Kritische Gesamtausgabe („Weimarer Ausgabe”). 1-73. Böhlau, Weismar, 1883-2009. 876-877.)

 

„Sola Scriptura”, azaz „Egyedül a Szentírás”. Mit is jelent a „sola” a Scriptura szó előtt? A 16. században kérdésessé vált az isteni kijelentés forrása. Abban minden keresztyén egyetértett, hogy a keresztyénség egy kijelentésen alapuló hit. Hitrendszere, tartalma Istentől származik. A 16. században mind a katolikusok, mind a protestánsok azon a véleményen voltak, hogy legalább két helyen lehet találkozni Isten kijelentésével. Az egyik a természet, amit „természeti” vagy „általános kijelentésnek” nevezünk, a másik pedig a Biblia.

A vita a „sola”, vagyis az „egyedül” kifejezés körül alakult ki. Egészen konkrétan a vita tárgyát az képezte, hogy vajon a „különleges kijelentésnek” egy, vagy több forrása van-e? A protestánsok határozottan azt az álláspontot képviselték, hogy a „különös”, vagyis az „Írott kijelentésnek”egyetlen forrása van. Róma ezzel ellentétben azt vallotta, hogy legalább két forrása van a „különleges kijelentésnek”: az egyik a Szentírás, a másik a hagyomány.

A 16. században a katolikusok – mintegy válaszként Lutherre és a protestantizmusra – összehívták a tridenti zsinatot (1543-1563). A tridenti zsinat negyedik találkozóján a római katolikus egyház kijelentette, hogy az Istennel kapcsolatos igazság a „Szentírásban” és a „hagyományban” is megtalálható. A tridenti zsinat szövegében az „et” latin kifejezés szerepel: „Scriptura et Traditio”.

A 20. században egy anglikán teológus doktori disszertációjának megírására készülve kutatást végzett a tridenti zsinat negyedik találkozója témakörben. Történelmi feljegyzésekből ismeretes, hogy ez a találkozó váratlanul és hirtelenül ért véget, mert a kontinensen kitört a háború. Az akták közt keresgélve egyszer csak rábukkant a doktrína eredeti megfogalmazására, amelyben az állt, hogy Istenről az igazság „részben [partim] az Írásban”, és „részben [partim] a hagyományban” található. Ebből voltaképpen arra lehet következtetni, hogy két egymástól eltérő forrás állt a gyülekezetek rendelkezésére tanítás terén. Az egyik a Szentírás, a másik az egyházi hagyomány. Amikor az első szövegváltozat ismertetésre került a tanács előtt, két pap – Bonuccio és Noccianti – felállt a helyéről, és erősen tiltakozni kezdtek a megfogalmazás ellen, mondván, ez a szóhasználat teljesen aláássa a Szentírás tekintélyét. Itt azonban hirtelen megszakad a jegyzőkönyv, és nem igazán lehet tudni, hogy mi történt a folytatásban. Annyit viszont tudunk, hogy a végső megfogalmazásban a „partim – partim” szavak – amelyek egyértelműen kimondják, hogy kettős forrása van a „különös kijelentésnek” –, át lettek húzva, és helyettük az „et” szó került be a szövegbe. Az „et” szó azonban kissé kétértelmű, több értelmezési lehetősége is van.

Ha történetesen valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a református hit forrása, hol található? – akkor erre azt válaszolnám, két helyen keresendő: a Bibliában, illetve azokban a hitvallásokban és hitvallási iratokban, amelyek az egyháztörténelem során születtek mintegy hitünk összefoglalásaként. Ezek a hitvallások ugyanis összhangban állnak a Bibliával, tulajdonképpen megismétlik azt. És itt, ennél a pontnál, felvetődhet a kérdés: vajon a katolikus egyház is nem erre gondolt? Tudniillik, hogy Isten igazságát először az Írásban, majd pedig azokban a dekrétumokban találjuk, amelyek rögzítésre kerültek a történelmi zsinatokon? Vajon nem itt is a „Sola Scriptura” elv érvényesül?  

Ez a vita a római katolikus teológusok között hosszan elhúzódott. Sajnálatos mód végül az lett az uralkodó nézet, hogy a „partim-partim” megváltoztatása „et”-re nem lényeges, hanem csupán stilisztikai változtatás.

Az egyház azonban a 16. században egyértelműen azt kívánta megerősíteni, hogy az Írott kijelentésnek két forrása van. A vita a 20. században a pápai enciklikákban többé-kevésbé nyugvópontra jutott. Ezekben a pásztorlevelekben az olvasható, hogy a kijelentés két forrása: a Szentírás és a hagyomány. Ez lett a fő irányvonal a római katolicizmuson belül a 16. századtól, vagyis az egyházi hagyományokban foglalt igazság ugyanolyan kötelező érvényű a keresztény emberre nézve, mint az Írásban kijelentett igazság.

Ezzel szemben a protestáns örökség a „semper reformanda” elvét tette magáévá, ami az jelenti, hogy az egyház mindig megújításra szorul. Folyamatosan feladata, hogy ellenőrizze hitvallását, és bizonyos legyen abban, hogy az a Szentírással teljesen összhangban áll. Szinte valamennyi protestáns egyháznak van saját hitvallási irata, de nem szabad elfelejtenünk, hogy azoknak csak akkor lehet tekintélyük és súlyuk az emberek előtt, ha hűségesen megismétlik az Írás tanítását. Mert az átfogó elv a „Sola Scriptura”.  

Kötelességünk ugyanakkor az is, hogy a kisebb tekintélyeknek is alávessük magunkat, és tiszteljünk más hatalmakat is, ahogy a gyülekezetekben is alá vagyunk rendelve a presbitérium vezetése tekintélyének. A „Sola Scriptura” elv tehát nem elvet más tekintélyt, hanem arra törekszik helyezni a hangsúlyt, hogy csupán egyetlen tekintély van, amelyik abszolút, ez pedig a Szentírás.

Kelt.: Debrecen, 2019. február 12.

Alkalmak

Heti rendszeres alkalmak:

Vasárnap
9:30 Imaközösség
10:00 Istentisztelet
10:00 Gyermek istentisztelet
11:45-13:00 Konfirmáció felkészítő
17:00 Istentisztelet

Kedd
17:00-19:00 Ping-pong szakkör
17:30-18:30 Énekkari próba
19:00-20:15 Felnőtt konfirmáció felkészítő

Csütörtök
17:00-18:30 Felnőtt bibliaóra

Péntek
17:00 Ifjúsági bibliaóra
17:00-19:00 Ping-pong szakkör
18:00-20:00 30+ bibliaóra

Szombat
10:00-11:00 Hittanóra
 
Havi rendszeres alkalmak:

Minden hónap első szerdáján
17:00-18:30 Presbiteri bibliaóra

Minden hónap utolsó péntekén
17:00-18:00 Kátémagyarázatos bibliaóra

Minden hónap első szombatján
10:00-13:00 Gyermekklub

Minden hónap utolsó szombatján
16:00-18:30 Keresztyén filmvetítés

 

Napi Ige

Jn 13,21–30

„Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!”

Tovább

Elérhetőségek

Cím: 4034 Debrecen, Komáromi Csipkés György tér 5.

Telefon: 52/ 787-134

Email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Hivatali idő: Keddtől- Péntekig de. 9.00-tól 12.00-ig.

A 2019. év Igéje

Károlyi a Bibliafordító

Középkori templomok útja