temppsd2.jpg

Aktuális programok

március 21. csütörtök 18:00 Felnőtt Bibliaóra

március 22. péntek 18:00 30+ bibliaóra

NAGY GÁBOR
Kölcsönhatások

A kölcsönösség elve
A héber Biblia világa olyan, mint a „világháló”. A „kölcsönösség” alapvető eleme az Isten teremtményei közötti kapcsolatnak. Minden teremtmény szimbiózisban él egymással, ami azt jelenti, hogy a legapróbb mozzanat is hatással van az egészre, azaz megrezegteti a „világhálót” különböző mértékben.  Az ember mint Isten által megajándékozott teremtmény rendelkezik azzal a képességgel, hogy minden más teremtménynél intenzívebben és áthatóbban hasson erre a hálóra akár pozitív, akár negatív értelemben.

Ezt mutatja az a tény is, hogy az ószövetség egyértelműen beszél a morális rendnek a kozmikus rendre kifejtett hatásáról. Ezt azt jelenti, hogy az „emberi” és a „nem-emberi” rend szorosan összekapcsolódik. Az emberi bűn pusztítólag hat más teremtményekre.  Íme, néhány példa erre az ószövetségből! A föld tövist és bogáncsot terem Ádám engedetlensége miatt (Gen 3,17). Az özönvíz mélységeiben rázza meg a teremtett világot, ami összefüggésben áll a kozmikus és emberi erőszakkal (Gen 6,11-13). Sodoma és Gomora története ökológiai katasztrófáról tudósít, amely az emberi gonoszság miatt történt (ld. Gen 13,10-13; 19,24-28). Az Egyiptom földjén lejátszódott természeti csapások a fáraó és emberei teremtésellenes magatartása miatt bekövetkezett ártalmas ökológiai hatások. Bizony ezt támasztják alá a próféták is, akik újra meg újra összekapcsolják az emberi bűnt és az ártó kozmikus hatásokat (vö. Jer 4,22-26; Hós 4,1-3).

Fontos tehát látni, hogy az egymástól való függés ily módon történő értelmezése szembeszáll a statikus vagy mechanisztikus világképpel. A kapcsolatok valódisága tényszerűnek mondható, vagyis a teremtett világ bizonyos fokig magában hordozza a nyitottságot. Másképpen kifejezve: helyet biztosít az újszerűségnek és a meglepetéseknek, a szokatlan és véletlenszerű dolgoknak.

Isten olyannyira szoros kapcsolatban áll ezzel a világgal, hogy magára Istenre is hatással van minden egyes pillanat. Isten is részese a történéseknek és kapcsolatoknak, tulajdonképpen így munkálkodik a teremtett világért. Isten tiszteli a kölcsönösség elvén alapuló kapcsolatokat, s amikor cselekszik, akkor számításba veszi a teremtett világ rendjét és játékát.

Isten elkötelezte magát a világ mellett, ugyanakkor úgy munkálkodik a világban, hogy mindeközben nem adja fel a saját szabadságát. Isten hű ígéreteihez, viszont ez a hűség az isteni lehetőségek korlátozását is jelenti. Isten élete örökké magában foglalja Isten gyermekeinek az életét, valamint a teremtett világét.

Összegességében tehát azt mondhatjuk, hogy a héber Biblia arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy igazán átgondoljuk, Isten mennyire komolyan veszi a teremtett világgal és minden egyes teremtménnyel a kapcsolatot. Fontos tisztán látnunk a héber Biblia Isten-világ kapcsolatát! Ez azt is jelenti, hogy komolyan vesszük a kapcsolat kifejezést, ami természetesen megköveteli az ószövetségi tradicionális Isten-képek újbóli értelmezését.

Az Isten és ember kapcsolatának a jellemzése
Az ember bizonyos értelemben hatással van Istenre, aminek következében Isten eltér(het) attól a magatartásmintától, amely korábban őt jellemezte. Brueggemann szerint az „Isten-ember kapcsolatnak” van egy úgynevezett „kölcsönösség dimenziója”. Ezt a kapcsolatot így jellemezte ő maga: „Jahve elkötelezett társai iránt, mégpedig szabadon és szenvedélyesen”. Brueggemann arról beszél, hogy Isten képes és kész is szenvedni az emberrel és az emberért. Képes és kész is az ember mellé állni a bajban, a nehézségek között és a veszélyben. Ennek ellenére a híres ószövetséges teológus kissé talán túlságosan is „könnyedén” értelmezi a hűség melletti „elköteleződés” fogalmát. Úgy gondolja, hogy mivel Isten szabadon, mindenféle külső kényszer nélkül hozta létre ezt a kapcsolatot az emberrel, ezért Isten akár „vissza is vonhatná elköteleződését… és lezárhatná a kapcsolatot”, sőt valójában még azt is megtehetné, hogy „megszabadul mindenféle kötelezettségtől”. Ha erről volna szó, akkor – úgy gondolom – többé nem kellene beszélnünk Izrael Istenével kapcsolatban a hűség és elköteleződés szép és nemes fogalmairól. A szabadság és szenvedély közti feszültséget valóban komolyan kell venni, viszont Isten hűségét nem volna szabad megkérdőjelezni csak azért, mert az emberi fél úgy is dönthet ebben a kapcsolatban, hogy hűtlenné válik, felbontja a kapcsolatot, s ezzel viseli döntésének mindenféle következményét.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az Isten-ember kapcsolat „aszimmetrikus” – vagyis Isten Isten, mi emberek viszont – bármennyire is fájó –, emberek vagyunk.

De vajon „milyen következményekkel járhat egy őszinte Isten-ember kapcsolat?” Még mielőtt válaszolnánk a kérdésre, előtte gyorsan szögezzük le, hogy ebben a kapcsolatban Isten hűsége minden kétséget kizáróan megkérdőjelezhetetlen. Kétség sem férhet hozzá, hogy Isten hűséges marad ígéreteihez.

Most viszont térjünk vissza a kérdésünkhöz! „Mivel járhat egy őszinte Isten-ember kapcsolat?” A valódi isteni-emberi kapcsolat egyik gyümölcse a kommunikáció Isten és ember, valamint Isten és nem-ember között. Az imádság Isten ajándéka, amit azért kaptunk, hogy fenntarthassuk az Isten-ember kapcsolatot. Az Ex 32,7-14 szép példa arra, hogy Isten milyen nagyra értékeli Mózes közbenjáró imáját, ahol azt kéri Istentől, hogy változtassa meg a döntését. Ami pedig a nem-emberi teremtményeket illeti, azt találjuk a héber Bibliában, hogy Isten megszólítja a földet (Zsolt 50,4; Hag 1,11), nevükön hívja a teremtményeket (Ézs 40,26; Zsolt 147,4). Azok pedig válaszolnak Istennek (Jób 38,35; Zsolt 145,10), Őreá tekintenek, vagy kiáltanak hozzá (Zsolt 104,21; 145,15-16; Jób 38,39-41; Jóel 1,20).

Az Isten-ember kapcsolatban nemcsak az Istennek van hatalma, hogy cselekedjen, hanem az embernek is! A teremtéskor ugyanis Isten úgy döntött, hogy megosztja hatalmát a teremtményekkel, a nem-emberivel (vö. Gen 1,11-13.20.22.24; Zsolt 65,12-13; Hag 1,10-11) éppúgy, mint magával az emberrel (Gen 1,28).

Istent annyira mélyen érintik ezek a kapcsolatok, hogy Őt valóban befolyásolja mindaz, ami itt történik a földön. A Teremtés könyvében, az özönvíz története előtt azt olvassuk, hogy Isten „megszomorodott szívében” (Gen 6,6), de a prófétai szövegekben is találkozhatunk hasonlóval. Isten kesereg, látva,hogy mi történt népével (Jer 9,17-18) és az országgal (Jer 9,10; 12,7-13).

Isten annyira őszintén gondolja teremtményeivel a kapcsolatot, hogy az ember számára még annak a lehetőségét is megengedi, hogy ellenálljon akaratának (Ézs 30,1; Ez 2,5; Zak 1,15). Az isteni akarat ugyan ellenállhatatlan, Isten azonban nem minden esetben tapasztalja úgy, hogy az isteni akarat megy végbe a földön, leginkább annak köszönhetően, hogy az ember folyton ellenáll az Istennek.

A jövő tehát nem egy kész, befejezett kép, hanem csupán a kontúrvonalai látszanak. A Jer 22,1-5 Izrael kapcsán két lehetséges jövőről beszél, attól függően, hogy hallgatnak-e az Isten szavára, vagy nem. Isten népe, és ez a teremtmények nagyobbik feléről ugyanúgy elmondható, Istentől kapott hatalmuknál fogva képesek arra, hogy alakítsák a jövőt, azt a jövőt, ami mégiscsak Isten jövője (Jer 22,4-5). A jövő tehát nem egyszerűen Isten kezében van, noha voltaképpen mégis.

Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy Isten magához ragadta a kezdeményezést és szabadon úgy döntött, hogy kapcsolatba lép a teremtett világgal. Döntően és végérvényesen elkötelezte magát az ember és a teremtett világ mellett.

A teremtés kockázata
Istennek a teremtett világhoz való viszonyulása magában hordozza a veszélyt és a kockázatot. A valódi kapcsolatok ugyanis mindig kockázattal járnak. Attól függően alakul a világ folyása, hogy a teremtmény mit kezd az Istentől nyert szabadságával. Isten teremtői munkája nem zárult le véglegesen, sőt, a világ jövője sem lett részletesen kidolgozva a kezdetektől. Ez viszont azt jelenti, hogy ha Isten csupán egy vázlatot tart a kezében a teremtett rend alakulásáról, akkor tulajdonképpen állandó átnézés és átdolgozás alatt áll a világ forgatókönyve annak megfelelően, hogy mit mond, és mit tesz az ember.

Isten szabad elhatározásból úgy döntött, hogy szerepet szán teremtményeinek a teremtés folyamatában, különösen is az embernek. Megtörténhet ugyanakkor az is, hogy Isten teremtményei nem végzik el a feladataikat, nem viselnek kellő felelősséget sem önmaguk, sem a teremtett világ iránt, ami bizony negatív hatással lehet az egész teremtett mindenségre. A bűn azonban még ennél is nagyobb pusztítást tud okozni.

Isten teremtményei követnek el hibákat. A teremtett világra kifejtett hatásuk hol súlyosnak, hol pedig végzetesnek is mondható. A Gen 3-6 világosan mutatja, hogy az ember arra használta szabadságát, hogy megszentségtelenítse az Istennel való kapcsolatát, ez pedig egy elkerülhetetlen és mindent átható gonoszsághoz vezetett. „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” (Gen 6,5). A Gen 6,11-12 szerint: „… és megtelt a föld erőszakossággal… megromlott a föld, mert mindenki rossz útra tért a földön”. 

Az emberi romlottság pusztuláshoz vezetett. Ugyanaz a héber szó egyaránt utal az okra és a hatásra is. Isten összekapcsolja a kettőt, ugyanakkor az irányt és a lendületet már döntően az emberi viselkedés határozza meg. Az erkölcsi gonoszságnak bizony kozmikus hatásai vannak. Ha Isten arra kényszerítette volna az embert, hogy engedelmeskedjen akaratának, és nem engedte volna, hogy saját döntéseket hozzon, akkor ma nem beszélhetnénk valódi kapcsolatokról.

Kelt.: Debrecen, 2019. február 15.

Alkalmak

Heti rendszeres alkalmak:

Vasárnap
9:30 Imaközösség
10:00 Istentisztelet
10:00 Gyermek istentisztelet
11:45-13:00 Konfirmáció felkészítő
17:00 Istentisztelet

Kedd
17:00-19:00 Ping-pong szakkör
17:30-18:30 Énekkari próba
19:00-20:15 Felnőtt konfirmáció felkészítő

Csütörtök
17:00-18:30 Felnőtt bibliaóra

Péntek
17:00 Ifjúsági bibliaóra
17:00-19:00 Ping-pong szakkör
18:00-20:00 30+ bibliaóra

Szombat
10:00-11:00 Hittanóra
 
Havi rendszeres alkalmak:

Minden hónap első szerdáján
17:00-18:30 Presbiteri bibliaóra

Minden hónap utolsó péntekén
17:00-18:00 Kátémagyarázatos bibliaóra

Minden hónap első szombatján
10:00-13:00 Gyermekklub

Minden hónap utolsó szombatján
16:00-18:30 Keresztyén filmvetítés

 

Napi Ige

Jn 13,21–30

„Amit tenni akarsz, tedd meg hamar!”

Tovább

Elérhetőségek

Cím: 4034 Debrecen, Komáromi Csipkés György tér 5.

Telefon: 52/ 787-134

Email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Hivatali idő: Keddtől- Péntekig de. 9.00-tól 12.00-ig.

A 2019. év Igéje

Károlyi a Bibliafordító

Középkori templomok útja